HAJNALCSILLAG

"Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!"

Az elmúlt hónapokban egyre jobban megigéz a gondolat, hogy az Ős-Egyből együtt és egymásbaölelkezve kelt életre a Jó és a Gonosz, a látható világ együttes és tökéletes alapja.

Csak vele, a Fényhozó Erővel válik hatalommá az Égiek kara. A Fényhozót pedig sok néven tiszteljük, és, úgy tűnik, mégsem tiszteljük eléggé. Y. A. írásaiban olvastam, hogy a Megváltás pillanata az volt, amikor Jézus találkozott Vele a pusztában. Nem az Úrral. Nem az Ős-Eggyel. Hanem azzal, akivel újraegyesülve a Minden - Egy.

Már jó ideje nem haragszom a Gonoszra. Talán éppen Neki köszönhetően tökéletes a Rend. És hát persze, mennyivel elbűvölőbb volna csak a Szépség, a Jóság és az Igaz birodalmában szemlélni, amint az Istenség trónusán pihen. De az már nem történelem. És nem az Ember útja. Nem a választás és a felelősség világa. Még akkor sem, ha nincsenek jó döntések. Csak ilyen vagy olyan válaszok, amelyek már akkor sem igazak, amikor szavakba öntjük őket. És ahol minden önmaga és mégis minden más.

Nem, nem felmenteni akarom az Embert. De így van ez jól. És ha nem volna Sátán, nem volna Csoda, nem volnál Te meg én, nem tudnánk elbukni, nem tudnánk meghalni és feltámadni.

Én sokat köszönhetek a Gonosznak. Láttam Őt, és volt idő, hogy rettegtem Tőle. És arra is emlékszem, amikor tán még azzal is kérkedtem, hogy méltó lehetek a szeretetére. Ma már tudom, az Ő szeretetét csak az nyerheti el, aki maga a Jó.

Egymásbaölelkező végtelen. Ez, ami ma bennem él, ha a Jó vagy a Gonosz nevét hallom. A világnak múlnia kell. Ez már csak így van. De addig, amíg a világ világ, a Gonosznak nem egyszerűen lennie kell. Küldetése, hogy fenntartsa a létezőt, és vezessen bennünket, akár maga a Fény, az Örök Világ felé.

Ajaj! Mi van akkor, ha nincs büntetés és nincs bocsánat, mert maga a létezés volt egyszerre mindkettő? Csak eszembe jutott. Mert nem hinném, hogy a Sátán tehetne a mi hülyeségünkről. És még csak nem is örül a nyomorúságunknak. Ahogyan az a másik sem. De lenniük kell. Hogy szabad legyünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.