BLOGOKBA TÖRDELT SZÍVVERÉS

Nem, nem érzem hazugságnak, amit írok. Arra a töredéknyi időre, arra a semmibe tűnő pillanatra hiszem, elhiszem, hogy minden, ami életre kel a szóban - igaz. És persze, hogy nem az. Még az sem, ami annak tűnik, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan azt hinni szeretnénk.

Törékeny egyensúly ez képzelet és álom, igaz és valóság között. Ennyi a varázs. Egy kicsivel több elképzelt elem, mint tényleges történés, egy kicsivel több reflexió, mint kiváltó okok. És ez így marad most már mindig.

Mert a blog, úgy vélem, nem egészen arról szól, amit valóságnak szoktunk nevezni. Nevezzük inkább így - egy másik világ. Amely kiegészítheti és ki is egészíti ezt, a láthatót, de semmiképpen nem egy még vele.

Itt egészen más törvények szabják meg a hang és a fény szívverését. Elvezetnek oda, ahonnan megnyílik előtted az örvény, de nem tovább. Azon a ponton túl szem el nem kísér. Ott nincs más, csak Isten meg én. Oda nem hívlak magammal. Így határoztam, és így van ez rendjén. Így maradok hű hozzád, önmagamhoz, ahhoz a másik világhoz.

Mit szeretnél? A teljes kitárulkozást? És úgy véled, eljött az ideje? Én másképp gondolom. Az angyalok, igaz, már egybegyűltek. De hallottad volna a harsonát? Láttad, amint a hét gyertyatartón megcsillan a tűz? A hét csillagot, a kétélű kardot, a teljes fényében ragyogó napot? Mert csak akkor jön el az örökre látható.

Addig is élj békességben, becsüld meg velem együtt a fényeket, az egy percig tartó éjszakát, és azt, hogy itt lehetsz velem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.