AKKOR MOST MESÉLEK

 

Egy órán történt. Forrásokat osztottam ki elemzésre, így aztán temérdek időm volt elmorfondírozni a legkülönfélébb dolgokon, például azon, hogy lehet képem kitenni szegény diákot annak, hogy értelmezze a Kritón vagy éppen az Apológia egy-egy részletét.

Mert miről is van szó? Ott van a boldogság, a bölcsesség, a szép, az igaz, a lélek, a halál, a halhatatlanság, és még sorolhatnám. És ahhoz, hogy valaki mindezt, mármint a dolgozatot megússza, nem elég követni a platóni gondolatmenetet, de önnön véleményét is meg kell fogalmaznia, mégpedig nem akárhogyan, hanem érvekkel alátámasztva, szemléletesen és sokoldalúan kifejtve nézeteit. Nem éppen leányálom.

Vajon mit szólnék én, ha valaki, valamilyen beláthatatlan oknál fogva, engem kérdezne meg, mi a bánat a boldogság?

Eleinte nyilván megpróbálnék a közhelyekbe, a klisékbe kapaszkodni. Életérzés, lelkiállapot, a lélek teljességérzete, a hiányérzet hiányának állapota, azt hiszem, ilyesmit mondanék.

Csakhogy, és ez most először  jut az eszembe, az emberélet lényegéből eredően nem más, mint hiány. Már csak végességénél fogva is. Vagyis a boldogság nem egyéb, mint teljességérzet a teljesség hiányában, az élet mint nem-élet illúziójának állapota, az a lelkiállapot, amikor a magunk tökéletlen létezése eszmei és eszményi létezésként tárul elénk, létünk mint abszolút lét, mint isten-lét jelenik meg.

Látszat és illúzió. Ennyi, nem vitás.

De mi van, ha mégsem az? Mert tegyük fel, van abban valami, hogy mindannyiunkban ott pislákol az Isteni szikra, az égi fény. Mi van, ha puszta megpillantása e fénynek valóban lángra lobbantja a lelket, elménket megragadja, indulatainkat elvarázsolja, fellebbenti a fátylat a szentély előtt, amely maga a létezés, beragyogja és elénk tárja igaz lényegünket, ellentétben a sötéttel, amelyben hétköznapjainkat tengetjük, nem látván az orrunkig sem, nemhogy önnön lényünkben a csodát pillantanánk meg? Mi van, ha a valóság éppenséggel az, amit a fellobbanó láng fényében látunk? Amikor azt érezzük, nincs többé tér és idő, és mi, a halandó földi lény, csak látszat, a valóságban pedig isten vagyunk?

Magam sem tudom. Azt hiszem, nem kizárt. De mielőtt bárki misztikusnak titulálna, közeltsük meg a kérdést a gyakorlat szemszögéből.

A boldogság leggyakrabban a szerelem idején lep meg bennünket. Mi is történik, amikor szerelembe esünk? Tudjuk jól, bódulat,meg köd, meg Dionüszosz és Apollón, és mind a többiek, de komolyra fordítva a szót, mi az, ami a teljesség érzetét ébreszti bennünk?

Mindenekelőtt az, hogy a Másik - Istent vagy éppen Istennőt vél lényünkben felfedezni. Csakohogy akárki ne lásson bennem semmit! A szomszéd paliból például nem kérek, akiről tudom, hogy veri a feleségét és tavaly feljelentette az unokabátyját. Ha egy mód van rá, ő inkább rám se nézzen. Már a tekintete is indiszkréció.

Akkor ki az, akinek megengedem, hogy észrevegye azt az isteni csírát? Csakis olyasvalaki lehet, akit magam is Istenként, Istennőként tisztelek. Vagyis a boldogságérzet feltétele az, hogy egy másik, általam istenségként elfogadott lény engem isteni társnak, játszótársnak elfogad.

Istenek találkozása. Amikor egymás tekintetében látjuk színről színre egymást, mint égi fényben szikrázó tökéletes végtelent.

Tanulságos, hogy a történetben két szereplője is van a boldogságnak. Holott tudjuk, a boldogsággal rokon élmények magányos embereket is megérintenek.

És tanulságos az is, hogy a szerelemben mindig továbblépünk azon, ami pusztán látható, figyelmünket arra az egységnyi pontra összpontosítjuk, amely beragyogván a világ minden zugát teljesnek és összehangzónak tárja fel előttünk a létezőt.

Isten bizonyára gyönyörűnek lát bennünket. S ha képesek volnánk megpillantani kezének minden alkotásában a teremtő erejű tüzet, a mindenség, azt hiszem, egy csapásra átalakulna. Olyan hihetetlenül szép lenne, hogy a millió fény visszaverődésében még önmagunkat is szépnek látnánk.

De az már a szeretet boldogsága.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.