BESZÉLGETÉS

Már tudom, a legfontosabb, hogy megértsük, miért vagyunk a földön. Én például egészen biztosan nem azért, hogy boldog legyek. Ami távolról sem zavar. Csak addig jelentett gondot, amíg nem kezdtem el töprengeni, miért mentem négyszer férjhez, miért szültem három gyermeket, miért lettem huszonévesen muszlim, álmodoztam néhány évvel később sátoros ünnepről, míg végül, újabb tíz év elteltével, odaálltam egy pap elé, és igaz hittel, tiszta szívvel kértem, bocsássa meg a bűneimet és könyörüljön rajtam.

Jó, a dologban persze az is benne volt, hogy kedves volt nekem bárki, akiben a szeretet szikráját láttam, de akkor is.

Később találkoztam a buddhizmussal, és bár csodáltam, soha nem érintett meg. Az eszmék igen, de nem a lélek. A misztikával viszont épp az ellenkezője történt. A lelkemet rabul ejtette, de a szellemem mindvégig tiltakozott.

Kusza, kilátástalanul zavarodott, ahogyan akkoriban neveztem magam, a kárhozott.

És amikor eljutottam arra a pontra, hogy na, ennek így semmi értelme, egy csapásra megvilágosodott minden.

Mi is az, amiért szerettek, szeretnek engem? Például, amiért hallgatok. Meghallgatok bárkit. És ha tenni nem is tudok érte, a szívem átérzi minden kínját. Sokszor éjszakákon át nem alszom, mert tudom, hogy ő, legyen az akár ellenségem, szenved. És kellek nekik. A reményteleneknek mindenképp.

Mi van még, amiben úgymond jó vagyok?

Imádok mesélni. És, ez számomra gyönyörűség, szeretik hallgatni a meséimet. Olyankor persze nem írok le egyetlen szót sem, hiszen a mese hatalmas társasjáték, amelynek minden résztvevő, minden hallgató egyszerre szerzője és elbeszélője.

Aztán, amikor beteg voltam és nem volt kihez szóljak, megpróbálkoztam az írással. Még nem az igazi, tudom. Még határozottan gyengébb, mint az élő szó, de azért ez is él, ha életet lehelek bele, és úgy tűnik, ez is öröm. Ha másnak nem, legalább nekem.

Hogy miért vagyok itt? Ha jól látom, azért, hogy beszéljek. Butaságokról és magasztos álmokról, bukott angyalokról és megtévedt bárányokról, nem azért, hogy bárki okosabb legyen, hanem, hogy ne feledjük el a szót, a beszélgetést.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.