PROFÁN VIGILIA

Tudom, most szégyellnem kellene magam. De nem megy. Valahányszor beleütközöm a test szándékos sanyargatásának a gondolatába, értetlenül rázom a fejem.

Különösen, ha szerelemről van szó.

Mert az nem lehet, ne is próbáld velem elhitetni, hogy Istennek tetsző volna, hogy ezt a nyomorúságos életünket végig böjtöljük, végig gyötrődjük, pusztán azért, mert a test, úgy mond, tisztátalan.

Még rettenetesebbnek tűnik számomra a házasság, az intézményes együttélésben elkövetett szexus kizárólagos erkölcsi fensőbbrendűsége. Pedig esküszöm, a legszebb, a legszentebb dolognak tartom a földön. De ha a férfi, akit szeretsz, valamilyen oknál fogva nem a férjed, vagy nincs a közelben pap, aki összeadjon, akkor már nem Isten színe előtt szereted a Kedvest? Nem a legtisztább, legártatlanabb, legédenibb szerelemmel egyesültök az Isteni ölelésben? Vagy Szulamit bűnös volna, amiért Salamon ágyasaként lángra lobban a bölcs uralkodó iránt?

Nekem egyébként is úgy rémlik, az írás nem is a szerelemre utal, amikor a kiűzetés tényét boncolgatja. Ellenkezőleg, a jónak és a rossznak a tudása, az erkölcsi törvénykezés jogának vindikálása az, ami az Atyát oly rettentően felbőszíti. Az a mérhetetlen pökhendiség, határtalan felfuvalkodottság, hogy az ember, mint ha csak ma látnám, egyfolytában ítélni és ítélkezni akar - és mindezt a teljesség birtoklása nélkül.

Szodoma persze más. Ott azért voltak túlkapások. De ott sem önmagában a nemi szerelmet helytelenítette az Úr, hanem annak mértéktelen elfajulását, a szélsőséget, a fajtalankodást.

Egyszóval jó lenne visszatérni a gyönyör és a szerelem örömeinek ősi kertjébe, bűntudat és kicsapongások nélkül. És nem Istent okolni azért, amit legnagyszerűbb ajándékként hagyott ránk, mintegy vigasztalásul, amikor oly kétségbeejtően szorítanak a munkák és napok.

Egy ideje, meglehet, egyedül vagyok. De emlékeim szerint szerettem a szerelmet, annak minden szépségével. És, ha csak meg nem győzöl az ellenkezőjéről, nem látom be, a túlburjánzó szabadosságon kívül mi más indokolhatná a szerelem, ezen belül a testi szerelem leértékelését.

Élj azért tiszta szívvel. Ne kívánd felebarátodnak se házát, se asszonyát. Szerelmedhez maradj mindenkor hű, tarts ki mellette jóban és rosszban - ennyi éppen elég lesz ahhoz, hogy néha örvendezni is tudj annak, hogy itt vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.