DE MIÉRT ÉPPEN ZSIDÓ?

És itt állok előtted én - ős-bután.

Annyira nem vagyok más, mint pusztán ember, nő, hogy meg sem értem, miért a vád, a düh.

Nem, dehogy tartalak én sémi-gyűlölőnek.

Csak valamiért folyton megakadsz ennél a szónál, zsidó, a névnél, és mint zenei művekben a tonikát, újra és újra felkeresed.

De komolyra fordítva a szót, miért éppen zsidó?

A végén még elhiteted velem, hogy több vagy kevesebb vagyok, mint Te, hogy van bennem valami egészen különleges, és, látod, már keresem is.

Persze addig nincs baj, amíg másnak látom magam. Csak kérlek, ne akarj Téged és engem egymás fölé - alá besorolni, hacsak nem a hálószobában találkozunk.

Ne mondd, hogy attól, hogy zsidó vagyok, jobb vagy rosszabb lettem, mint voltam annak előtte, hogy apám felvilágosított.

Mert íme az első különbség. Téged a születésedet követően megkereszteltek, engem, jóval később, beavattak. Te öt évesen elsőáldozó voltál, én elmúltam tíz, amikor egy rosszízű „otthon zsidózz” jelenet után apám elmesélte, mekkora pofont kapott az unokanővérem, minek után hazamenet az iskolából közölte anyjával, aki mellesleg Auschwitzból tért vissza, hogy ez az egész nincstelenség a sok rohadt zsidó miatt van. Na, ebből aztán én is tanultam.

És persze egyéb különbségek is adódnak közöttünk. Például a hadonászás. Észrevetted már, hogy mi, zsidók, folyton gesztikulálunk, míg a keresztény ember, minél északabbra haladsz, annál visszafogottabb, fegyelmezettebb a mozdulataiban?

Vagy vegyük a hanghordozást. Úgy beszélünk, mintha szétvetne bennünket az indulat, holott odabent sztoikus derű és kimondott jóérzés uralkodik. Amikor pedig elönt a düh, hirtelen higgadtak, már-már kenetteljesek leszünk. Igen, szeretünk játszani, még ha drámának tűnik is.

De lássuk a mélyrétegeket.

Sokszor érzem, hogy hiányzik belőlem a tekintélytiszteletnek az a formája, amely a magát kereszténynek valló Európában olyan elfogadott. Nem ismerek el hatalmat, sem politikait, sem gazdaságit, sem világit, sem egyházit magasabb rendűnek önmagamnál. Csak a szeretet, a tisztelet hatalmát.

Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy az ember nádszál, és igyekszem is konformista módon betartani minden előírást, de csak addig, amíg ez nem tiltakozik élesen azzal az önbecsüléssel vagy emberi méltósággal, amelyet számomra Mózes, Jézus, Gandhi és minden emberi teremtmény képvisel.

Nyilván kell legyen a zsidó mentalitásban jó adag szofizmus is, más szóval jó adag prótagoreánus „mindennek mértéke az ember” attitűd (mellesleg Jézus maga is hasonló szellemiséget képvisel, amikor azt állítja, hogy az embernek Fia a szombatnak is ura), de nem az erkölcsi relativizmus értelmében, mégoly megalkuvónak tűnjek is fel, hanem annak az emberközpontú megszállottságnak a jegyében, amely legszívhezszólóbban A Mester és Margarita oldalain tárulkozik elénk.

Nem vagyok törvénytisztelő, így szoktam mondani. Mindössze Istenfélő. És az igazi meghaladása ennek a félelemnek, és ezt a mártírok, szentek és bolondok sora is alátámasztja, a szeretet. Kérdés, alkalmas-e erre az én zsidó lelkületem.

Nem tudom. Ahogyan a nem zsidó szeretet, vagyis általában véve a szeretet kérdésében, egyetemes összefüggésben is, tanácstalan vagyok. Mert sokszor megdöbbent, mennyire más, mennyire idegen tőlem az a szeretet, amely lélekölő ridegséggel képes sújtani egy-egy gyermeket, asszonyt, kétségbeesett férfit vagy éppen beteget – vallástól és fajtól függetlenül.

És úgy tűnik számomra, hogy a fajon és a nemzeteken túl mégiscsak léteznie kell a kollektív tudattalan egy olyan rétegének, amely vallási-etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül határozza meg az érzelmi és az értelmi arculatunkat.

Talán ez a legkézenfekvőbb megközelítés.

De persze mi lesz akkor a több évezredes háborúskodással, a testvérgyűlölettel (mert nekem Te akkor is testvérem vagy), mi lesz a családok közötti civakodással, a Rómeókkal és a Júliákkal, legfőképpen pedig a biciklistákkal, akik legalább annyira felelősek ezért a gazdasági-ideológiai felfordulásért, mint mi, zsidók.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.