AZ ÉLET ÉRTELMÉRŐL

(hogyan ne interpretáljunk klasszkusokat)

„Nyomorúságos egy napig élõ, a gond és a véletlen gyermeke, miért kényszerítesz arra, hogy megmondjam neked azt, amit nem hallanod volna a legüdvösebb? A legjobbat te el nem érheted: a legjobb neked meg nem születni, nem lenni, semminek lenni. A második legjobb azonban neked – mielőbb meghalni.”

Friedrich Nietzsche

Amikor először olvastam ezt a bejegyzést, meglepett. Gondoltam, jópofa, olyan igazán mellbevágó. A baj csak az, hogy igaz. Amit akkor még csak sejtettem.

Mert keresünk társat, barátot, szerelmet, ha mást nem, beérjük haverokkal, társasággal, végső kétségbeesésünkben megteszi egy-egy net-randevú, az sem rosszabb a Deákné vásznánál, de nincs feloldozás.

Az én zárt,elszigetelt egysége a világmindenségnek. Ahogy azt a Kedvesem szokta volt mondani - nincs olyan, hogy én. Ezért aztán kapcsolatot sem létesíthet semmivel. Még önmagával sem.

Innen ered a tudattalan mindent felölelő hatalma, hogy, mert ismeretlen, úgy dobálja általunk a végzetet, mint dühöngő vihar a tengeren darabjaira tört tutaj szilánkjait.

És innen van az is, hogy , mondjanak bármit, Buddhának igaza van. Az egyedüli feloldozás a feloldódás, a visszavonása annak, hogy megszülettünk, hogy létezünk.

Na mármost, európai ember számára ez a felfüggesztése az ittlétnek igencsak fájdalmas.

Amit legelső helyen meg kell tanulnunk az, hogy távolságot teremtünk a dolgok és azok élvezete vagy elszenvedése között.

Márpedig mindkettő nehéz.

Vegyük mindjárt a gyönyört. Mert miféle gyönyör az, amelyben a lélek csak megfigyelőként van jelen? És miféle gyász, amelynek elviselése nem gyötrelem?

És akkor még csak a klasszikus értékekről beszéltünk. De a sorban máris következik a szeretet és a gyűlölet, az összes vágy és indíttatás kimiskárolása, hogy a végén ne maradjunk más, mint akarattalan atomjai az egyetemes hullámzásnak, maga a nem-létező.

És akkor már nem áltatjuk többé magunkat. Eggyé olvadunk minden elemi részecskével, eggyé a nagy egésszel, eggyé veled és velem, ha nem a szerelemben - hát a semmiben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.