NŐKRŐL ÉS  CHAT-HERCEGEKRŐL

Miféle világban élünk? Mire megy ki a játék? Hogy kiöljék belőlünk az önbecsülés utolsó szikráját?

És te eltűröd ezt? És lehajtod a fejed, mint amikor istenek dorgálnak meg? Hol látsz te isteneket?

Azokról beszélsz, akik fél-magyar nyelven írt chaten keresnek kárpótlást azért, amiért Isten elfelejtett nekik férfiasságot adni?

Akik blogok közt bóklászva megpróbálnak téged megtéveszteni?

Nyisd meg a szívedet! Hallgasd a hangjukat! Némák! Nincs egyetlen szavuk! Rettegnek attól, hogy két mondatot egybefűzzenek.

És tudod miért? Mert a szó csak a lélek számára engedelmes. Ahol lélek nincs, ott felszín marad, és üres klisék.

Ne öltöztesd fel a leveleket képzeleted színeibe! Ne vágyaid olvassák az üzeneteket, hanem lelked, jövendő szerelmed egésze.

És ha légüres térben érzed magad, rázd le magadról az imitátort mielőtt megmérgezne a vágy!

Mert nem férfi az, csak jött-ment, nemtelen kezdemény.

A férfi ugyanis, a leghalkabb, a legfélénkebb is, ha szeret - költő.

És verseiben nem ócska kéjelgésről álmodik, hanem angyalt lát és égi muzsikát hall, valahányszor nevén szólítod.

Ma már tudom, lehetetlen megtéveszteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.