SZERELMEIM

Az írás, ha másra nem, arra mindenképpen jó, hogy megszabaduljunk mindentől, ami káros, ilyen egyebek között a túlzott remények völgye, a megkésett szerelmek Golgotája, a hamvazó esti vágy és üdvözülés - mind szép és mind sajátja mindennek, ami Nő, mind éppen ezért végzetes hiba.

Hála nekik, én például már rég beleszerettem volna a Férfiba, ha nem kapom elő a billentyűzetet és nem kezdem el ontani magamból a gyöngéd, mégis kísértő vallomásokat, éppúgy, ahogy a liliomok árasztják el illatukkal a Tavaszi Vendéget, hogy amaz, időt és fáradságot nem kímélve, ne szűnjön termékenyíteni a törékeny, ámde halálos virágokat, éltetvén így az időt, és sürgetvén önnön elmúlásukat.

Nekem ugyanis védelmezőm a szó. Vagy, ahogyan sokan beszélik, a hazug szavak.

Nélkülük magányos volnék és száműzött, magamat sirató bolond, míg így, rendezője és primadonnája annak a zenés-táncos költeménynek, amelynek a címe "Szerelmeim", és amely kizárólag Neked szól, vagy, mondjuk inkább, íródik, tőlem - Mindenkinek.

Köszönöm, Istenem! Hogy megtanítottál látni, mindazt, ami nem történik, mert nem történhet meg soha, hogy oly erővel munkál bennem a képzelet, hogy olvasóim ijedten néznek össze, és kérdik: "Te napjában öt férfit szeretsz?"

És nem öt, de ötszáz férfi, akiért a szívem dobog. És nem egy, de százezer férfival találkozom.

És hogy melyikük valóság?

Számomra mind.

Kivéve azt, akiről többé nem beszélek.

Őt ugyanis többé nem álmodom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.