CSERNUS ÉS A NŐK

Induljunk ki abból a gondolatból, amely egyúttal vallomás - nem tudok Nélküled élni. Mármint a Férfi nélkül. Egyetlen percig sem. Még ha olyannak tűnnék is, mint sáska nővéreim, valójában androgün múltunk és a szépség utáni vágy arra késztet, hogy egymásra találva teljes legyünk.

Nem hiszem, hogy mindössze megtermékenyülni vágynék. Vagy ha igen, minden pillanatban, örökre, a test, a lélek és a szellem fogékonyságának erejével.

Dehogy dobnám magamtól el, dehogy falnám fel önnön magam!

Csakhogy nem mindenki szép, és nem mindenki válhat eggyé velünk.

Csernus pedig egy hülye, male chauvinist barom! Hát persze! A nőiség eltiprása az ő dugáscentrikus világában csak haszonnal jár! És mert végső soron férfiszerű lényről van szó, nagypofájúról, látszólag erős hímről, mi, nők, önként bedőlünk annak a maszlagnak, amit rólunk összefecseg.

Hogy szenvedés számunkra a szeretett férfi mellett kitartani? Hogy szeretőt tartunk? Hogy másról álmodunk? NEM IGAZ!!! Egyetlen férfit nem csaltam meg, és nem a hűség valamiféle öncélú imádata miatt, hanem mert amíg szeretjük egymást, csodálatos minden ölelés. Hogy vége van olykor? Igen, megtörténik. De előbb az Ember döbben rá, a két fél mégsem összetartozó, és csak attól kezdve vész el az érintés öröme, és szó nincs hazugságról, nincs megjátszás, nincs semmi, semmi színlelés. Legfeljebb fájdalom, hogy tévedtünk, megint.

Hogy az önbizalmunk kevesebb volna? Nézz meg egy nőt, ha veszélyben tudja kedvesét vagy szeretteit! Hol van itt önbizalom hiány? Egyáltalán látott már ez a pali Nőt?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.